A mesekönyv egy kövérsége miatt utcára tett kandúrkölyökről szól. Pufi egy macskatenyésztőnél látja meg a világot, de kövérsége miatt gazdája nem szereti, testvérei is csúfolják, egyedül a szomszéd hentes bácsi eteti finom falatokkal. Amikor egy kiállításon negatív díjat nyer, kiteszik a szűrét, és megismerkedik a kóbor élet próbáival, egyszer a kukázó macskákkal is összetűzésbe kerül. Másnap azonban ismerős hangra lesz figyelmes egy játszótéren, hamarosan felismeri azt a kék szemű, kedves kisfiút, aki a kiállításon a legszebb cicának nevezte. A boldog játék után Pufi szomorúan veszi tudomásul, hogy a kisfiú édesanyja hallani sem akar arról, hogy hazavigyék, Pufi azonban makacsul követi őket az ebéddel készülő nagyihoz. Pufit végül megszánják, finom falatokkal kínálják, de a legváratlanabb meglepetés akkor éri, amikor megjelenik a kapuban nagyapa, a szomszéd hentes. Pufi végül egy nagy és egy apró simogató kéz alatt szenderül dorombolva álomra.

Pufi kandúr szerető gazdákra talált és sikerült a környékbeli macskák közé is beilleszkednie. Úgy tűnik, semmi sem zavarhatja meg kellemesen unalmas életét, amiben a lustálkodásé és az evésé a főszerep. Ám ekkor feltűnik a színen a pelenkás Borsóka, aki a békés otthont fenekestül felforgatja: Jonatánt kiűzi az ágyából, Pufit megharapja, a mindig kedves Aranka mamát pedig veszekedős házisárkánnyá változtatja. Jonatánnál és Pufi kandúrnál betelik a pohár és úgy határoznak: világgá mennek. A helyzet rendezése - ahogy korábban is - a mindig nyugodt Jóska papára vár.